3. Fejezet: Visszaszerzett Barát

Silver úgy kellett kirángatni az ágyból. Mindent elmeséltem neki, amit az utóbbi két napban tapasztaltam. Ő megértette. Silver-ben az a jó, hogy hisz nekem és nem tart teljesen zakkantnak. Odaadtam neki mindent a naplótól kezdve a tőrön át mindent.
- Aszta! Ez… fú... nagyon jól néz ki. Ez tényleg a nagyidé volt? És szerinted megszúrt vele valaha valakit?
-Hát fogalmam sincs, de nekem is nagyon tetszik. De most ne a tőrt csodáld, nézd meg végre a naplót! Te tanultál latinul nem?
-De, de honnan veszed, hogy latinul írta?
-Nem tudom, csak reménykedem, mert akkor el tudom olvasni, vagyis majd te.
-Kösz. Na nézzük.
A kezébe vette a naplót, kinyitotta, és nézegetni kezdte. Megvizsgálta minden honnan, mint egy régész vagy egy restaurátor vagy egy becslő, aki azt vizslája mennyiért adhatja el. Még nagyítóval is megnézte. Tíz perccel később közölte:
- Hát van egy rossz és egy jó hírem, nem is két jó hírem.
-Melyikkel kezdjem?
- A rosszal.
-Hát sajnos nem latinul írta Gertrúd a naplót, hanem egy másik nyelven.
-Mi az a nyelv? El tudod olvasni?
- A napló tünde nyelven íródott, én nem tudom elolvasni, de ismerek valakit, aki igen és te is ismered.
-Tényleg? És elárulnád végre ki az.
-Teodor.
-Mi van?
-Jól hallottad. Én csak őt ismerem, aki ilyen dolgokat szeret és ért is hozzá.
-De… várj, mi van?
-Jaj ébredj már fel!
-Várj! Azt hittem majd Ront mondod, hisz ő nyelvész vagy mi a csoda nem?
-Igen apa nyelvész, de nem állíthatok oda hozzá, hogy: Szia apa! Daphny nagyanyjának a naplója tünde nyelven íródott és neked kellene lefordítani. Tudod, olyan hegyes fülű kis lények, akik igazából nem is léteznek, szóval a nyelvük sem létezik, csak kitalálta Tolkien, de mondjuk, azért megpróbálhatnád! Hát egy biztos teljesen idiótának nézne még jobban, mint szokott szóval… És te jobban megbízol Teodorban, mint apámban. Nem?
-Hát..
- Ő volt a legjobb barátod nem?
-Hát ez az. Jól mondod, csak volt. Ma például majdnem megölt a tekintetével, de fogalmam sincs miért. Már nem is beszélgetünk, és csak akkor köszön, ha ott vannak a szülei, akkor is csak minimális hangerőn.
-Hát, akkor most mit teszel?
-Teszek? Én azt hittem…
-Ez az! Vagy is segíthetek?
-Te igen lökött te vagy a legjobb barátnőm! El is vártam és tudom, hogy imádsz kutakodni.

A hétvégét arra áldoztuk, hogy minden lehetséges könyvet átlapoztunk. A városban lévő összes könyvtárat és könyvesboltot átjártuk. A neten is órákat lógtunk, de semmit, nem találtunk. Nem volt más választásom, beszélnem kellett Teodorral, de nem tudtam mikor lenne a megfelelő pillanat és fogalmam sem volt róla mekkora hülyének tart majd. Eddig se szólt hozzám, most meg majd biztos minden barátjának elmondja, hogy egy idiótánál él. Hogy közveszélyes vagyok és gumiszobába kellene zárni. Úgy gondoltam először megpróbálom a régi barátságunkat kicsit felmelegíteni és csak utána támadom le a tünde story-val.

Szinte egy hónapig minden nap a konyhában reggeliztem és próbáltam szóba elegyedni Teodorral kisebb nagyobb sikerekkel. A harmadik hét szerdájára már eljutottunk arra a szintre, hogy a reggeli alatt végig beszélgettünk. Pénteken, pedig nagy nehezen kinyögtem:
-El tudnál vinni magaddal?
-Hát…
-Jaj kincsem nem nagy ügy igaz. Ma úgy se a barátaid visznek nem? Este, mint ha azt mondtad volna a motorral mész.- unszolta Elza a fiát.
- Ok, de ígérd meg, hogy nem nyavalyogsz a gyorsaság miatt. Ja és lehetőleg ne dobd majd ki a taccsot! Rendben?
-Vezess lassan- szólt fiára Elza.
Gyorsan felkaptam a táskám és Teodor után futottam, sebtében még egy puszit nyomtam Wilson és Elza homlokára és lányokra is egy igéző mosolyt villantottam, majd elköszöntem. Az utóbbi két hétben kivirultam és a személyzet tagjával is jóba lettem. Ha bal lábbal is keltem Wilson és Elza mindig feldobta a hangulatom, a Teodorral váltott pár mondtat, pedig csak megkoronázta. Ettől, pedig senki nem tudta elrontani a kedvemet.
Teodor felém nyújtott egy vérvörös sisakot, egyből arra gondoltam, hogy az a liba is ezt viseli, mikor motoroznak. Ettől kicsit elment a kedvem. Nem bírtam azt a csajt egy tipikus sarki… inkább hagyjuk, hogy mit gondolok róla.
-Na mi lesz, kell vagy nem?
Láttam, hogy Teodor undorral néz a sisakra, mint ha nem akarná, hogy feltegyem. Mintha ezzel megsérteném, hogy az csak azok viselhetik, akiket azért visz a motorján, hogy megfűzzön. Furcsa és ijesztő volt erre gondolnom.
-Na gyerünk szállj már fel. Ígérem, nem fogok, olyan vadul indulni. Hello anyu ne nézz már így! Nem akarom meggyilkolni, bár jó ötlet. Nyugi! VIGYÁZOK RÁ!
Ahogy az utolsó szót kimondta, mint ha megint tíz éves lettem volna. Éreztem, hogy komolyan gondolja. Elmosolyodtam és felszálltam mögé.
-Na belém karolsz végre vagy inkább megtanulsz repülni. Merő öngyíkosság, bár ha akarod én nem tiltalak el.
- Nem azt mondtad, hogy vigyázol rám?- vágtam vissza rejtett mosollyal.
Hátra nézett, most először évek óta rám mosolygott. Megfogta a kezeimet és a dereka köré fűzte. A szemében a csíny tükröződött. Rátolta a szemére a sisak fedelét, rálépett a gázra és egy éles kanyarral kiszáguldott az udvarból, mind a ketten hallottuk még az anyja óvó mondatát, hogy vigyázzon magára és rám is. Éreztem, hogy megrázkódott a hasa tudtam, hogy jót vigyorog az anyja néha már túlzó aggodalmaskodásán.
Minden erőmmel szorítottam, azért mert nem akartam többet elengedni, azt a Teodort akartam, aki régen volt, és mert író gyorsan hajtott és féltem, hogy tényleg megismerkedem a repüléssel, de annak rossz vége lenne. Hamar odaértünk az iskolához, a haverjai már a parkolóban vártak, muszáj volt lefejtenem a karomat, de nem akartam, nagyon nem. A barátnője a vérvörös vadonatúj kocsija motorházán ült és szúrós tekintettel figyelt, ahogy lesegít Teodor a motorról, és ahogy levettem a sisakot a fejemről. Szerencsére épp jött egy kis szellő mikor húztam le a fejemről. A szél belekapott a hajamba. Játszott vele. Én élveztem a helyzete. Mikor feltekintettem, Teodor éppen oldalra kapta a tekintetét. Láttam, hogy a többiek nem akarják levenni a tekintetüket rólam, bámultak. Illetve láttam, ahogy Zoe meg tudna ölni a tekintetével, hogy engem hozott a barátja motoron és nem őt. Elmosolyodtam, visszaadtam a sisakot majd kecses csípőbillengetéssel Silver felé vettem az irányt.
Megjegyzem, nem vagyok egy ronda lány, de azért nem minden fiú fordult meg utánam Most pedig mindenki engem bámult. Boldog voltam és ez úgy látszott mások is észre veszik. És oda figyelnek rám.
-Szép volt! Láttad Zoe tekintetét?
-Na ná!
-Ha lehetne szemmel ölni, már halott lennél.
-Tudom. Egyébként én nem akarom lenyúlni tőle a pasiját. Én csak a barátomat akarom vissza szerezni.
Ekkor észre vettem, hogy a nem messze tőlünk levő padon Jared és Colin beszélgettek, de közben minket néznek. Az utóbbi két hétben egész jól beilleszkedtek, a fiúk kimondottan imádták őket, mert nagyon jól fociztak, így mindig nyert az osztályunk a másik osztályokkal szemben. Én is eléggé megkedveltem őket. Együtt ebédeltek mindig velünk így sokat beszélgettük, illetve a környékünkön laktak ezért sokszor haza vittük őket, mikor délutánonként Wilson értem jött. Illetve többször is találkoztunk velük Silverel a városban és általában, akkor minden tervünk megváltozott és velük töltöttük a napot. A tekintetük hívogató volt csak úgy vonzott. Feléjük vettem az irány, bár Silver még mindig beszélt hozzám, de fogalmam sem volt mit.
-Na most, hova mész és miért nem figyelsz rám?
Ekkor egy kéz hirtelen megragadott. Végig Jared szemébe néztem, és ő most elmosolyogta magát az ijedt arcom láttán. A gyönyörű mosolyról nem akartam elvenni a tekintetem, amit olyan ritkán láttam, de muszáj volt.
-Száj le a pasimról!
-Mi van?- csattantam fel mikor feleszméltem, hogy Zoe vájja karomba a körmeit és néz rám ölő tekintettel.
-Azt mondtam, szállj le a pasimról! Felfogtad? Nagyon megkeserülöd, ha megpróbálod lenyúlni.
Ekkor már Jared és Colin is mellettünk ácsorgott. Colin bátyja vállára tette a kezét, ezzel is nyugtatva, közben fütyörészet és Silvert méregette. Szegény lány teljesen elvörösödött, nem tudott Colinra nézni, inkább az én arcomat vizslatta, hogy mit lépek.
-Én nem akartam a pasiddal semmit kezdeni, bár kösz most egész jó ötletet adtál. Lehet, hogy éjjel meglátogatom.- vigyorogtam kárörvendően Zoe-ra.
Sosem voltam ilyen, az utóbbi időben. Játszottam apa miatt a jó kislány, hogy legalább miattam nyugta legyen, de most mint ha belém bújt volna kisördög, vagy nevezzük úgy a régi énem. Zoe keze elindult felém, de ekkor Teodor valahogy ott termett a semmiből és megfogta a kezét. Fél szemmel láttam, hogy Jared is készen áll arra, hogy cselekedjen, Colin tovább fütyült, de láttam, már nem Silvert bámulja, hanem ránk összpontosít.
-Mit akarsz Zoe?
-Pofán törölni ezt a kis ribancot.
-De miért?
-Mert ez egy kis sunyi alattomos ki féreg.
-Sincs semmi baj T, csak a kis barátnődnek túl élénk a fantáziája és szerintem nem aludt túl sokat az éjszaka. Kicsit lenyugtathatnád!- Közöltem Teodorral és egy ördögi mosollyal elintéztem az ügyet.
Zoe-t nagy nehezen elvonszolták, a barátai. T még egyszer hátrapillantott és meglepődöttséget vettem észre a tekintetében, majd mosolyra húzta száját. Ma másodszorra. A föld felett tíz centivel lebegtem örömömben. Ma mindenki rám mosolygott, akit nagyon kedvelek. Egyébként Zoe nagyon meg akart tépni és közölte, hogy nem úszom, meg. Nem igazán izgatott az ügy, mert ismét Jared éjfekete szemébe mélyedtem. És boldog voltam, pedig még csak most kezdődött a nap.
-Szép volt.- közölte Colin, majd fütyörészve elindult az iskola fele, majd még egyszer hátrafordult és rám kacsintott- Silver nem jössz?- vigyorgott a barátnőm felé.
-Daphny! Ugye tudod, hogy mostanában kicsit rémisztő vagy! De tetszett, ahogy elintézted Zoe-t. Kezdesz végre az lenni, aki régen voltál még mielőtt…
-Silver!- kiáltott Colin.
Mint ha tudta volna mikor kell félbe szakítani a csörfös kis barátosném.
-Megyek!
Jareddel némán ballagtunk egymás mellet. Élveztem a társaságát, nem várta el tőlem, hogy megszólaljak.
A nap hamar eltelt. Sokszor találkoztam Zoe-val, bár ekkor mindig rám akarta vetni magát. Valaki mindig szorosan a válla köré fonta a karját, hogy ha esetleg támadásba lendülne, ne jöjjön össze. Felfigyeltem, hogy egész nap Jared és Colin társaságát élveztük. Talán ők is védtek… Ilyen még sosem volt, hogy egész nap velünk legyenek.
Éppen pakoltam ki a cuccom a szekrényembe, mikor valaki a fülem mögött megszólalt.
-Halihó!
Összerázkódtam, nem hallottam, hogy valaki is mögém, kerüljön. Jared volt. Pár perccel később Siver is ott táncikált a szekrényem mellett és rámolt. Colin megint fütyörészet és rám nézet majd beszélni kezdett.
-Mi a programod hétvégére?
-Hát, talán, sőt biztos, nagy esély van rá, hogy szétunom a fejem. Mert?
-Hát kitaláltuk. Hárman- hangsúlyozta-, hogy elmehetnénk a vidámparkba. Mit szólsz hozzá?
-Gyerünk Duff, tudom, hogy imádod a vidámparkot. És egyébként is ki fog engem nyúzni, hogy üljek fel arra a vacak magas izére, meg a szellemvasutat kivel nézem meg, ha te nem leszel. Most újították fel, és én veled akarom megnézni. Ugye igent mondasz? Nélküled, nem lenne olyan jó szórakozás.
-Na?- nézett rám vigyorogva Colin.
Jaredre vándorolt a tekintetem, kíváncsi voltam Ő mit szól hozzá. Kicsit meg voltam sértődve, hogy nem ő hívott el. De aztán észre vettem: A szeme érdekesen mosolygott és a szája is megrándult, tudtam, hogy mosolyogna. Miért nem tette? Sokszor rejtette el a mosolyát. Nem tudom, hogy miért, pedig, olyan gyönyörűen mosolygott. Jared rettentő komoly volt, néha azt éreztem évekkel idősebb, mint én, pedig nem, csak pár hónappal volt az. Végül igen mondtam.
Wilson ismét elém jött. Felajánlotta a többieknek, hogy elvisszük őket, de gyalogolni akartak. Én nagyon szerettem, hogy délutánonként nem kellett a buszon nyomorognom, elég volt reggelente. Imádtam Wilson-nal tölteni az időmet. Ő mindig meghallgatott. Apám helyett apám volt. Mindig érdekelte milyen örültségére készülök.
-Na milyen volt a napod? Theo óvatosan vezetett reggel? Semmi gond nem volt?
-Nem, nem volt semmi baj. És a napom kicsit poénos volt.
Mindent elmeséltem neki töviről hegyire, bár többször megszakadtam a mesélésbe, mert mentük a postára és bevásárolni, ekkor, pedig nem mindig tudott rám koncentrálni.
-Aha értem. Érdekes napod volt látom. Egyébként fülig ér a szád. Mit tervezel a hétvégére. Az a titokzatos indián srác is szerepel a tervek között. Igaz? Úgy vettem észre nem éppen közömbös a számodra. És az a másik fiú, a kis Silverünk szívét dobogtatja meg. Nem de?
-De, nagyon bírjuk őket. Egyébkén úgy terveztem, a hétégén leugrok a vízesésnél a legmagasabb szikláról. Más extrém dolog most nem jutott az eszembe. Bár még is. Megkérem a fiad, tanítson meg motorozni. Biztos nagyokat esnék. Úúú, ez jó!- kacsintottam a mellettem ülő Wilson felé.
Éppen pirosat kaptunk így még felém is tudott fordulni, hogy a szembe nézzen és válaszoljon.
-Oh, értem. Ismét a régi vagy. Örülök, hogy megint örültségekre vágysz. Mindegyik jó ötlet, bár inkább apádnak ne ad elő és Elza-nak se nagyon említs. Tudod, hogy mennyire aggódnak érted, főleg mióta megint a régi önmagad vagy. Ja ha motorozni akarsz azt végképp, ne mond nekik! Elza nem éppen örül annak, hogy Teodor a sok járgány közül épp a motort választotta. Én nem éppen féltem, tudom, hogy nagyon jól megy neki a motorozás és felelősség teljes, de képes hencegni és, akkor lehet, hogy nem éppen biztonságos vele motorozni. Ezt az anyja is tudja. Ezért félt téged annyira Theo motorjától vagyis a vele együtt való motorozástól. Érted?
-Aha.
-Fú ez aztán válasz a javából.
-Ne aggódj a hétvégén vidámparkba, megyünk.
-Ott lesz a két fiú is? Igaz? Hogy is hívják őket?
-Jared-nek az indiánt és a fél indián, pedig Colin-nak.
-Ők testvérek vagy csak haverok? Hasonlítanak, azért kérdem.
-Testvérek, de csak féltestvérek.
-Áh, éretem
-Ez is válasza ám a javából.
Szívesen húztam volna tovább Wilsont, de sajnos közben megérkeztünk a konyha ajtajába, ahol Elza uralkodott, és én meg ördög oldalam itt nem fért meg.
-Szia Elza! Mi jót főzöl?
-Sziasztok.- Köszöntött minket. Férjét megcsókolta nekem, pedig egy puszit nyomott a homlokomra.- Na milyen volt ma suli?
Wilson-ra sandítottam, Ő rám kacsintott. Minden őrült, dolog a kettőnk titka volt, így csak annyira futotta:
-Hát egész jó volt. Szóval mi jót főzöl?- próbáltam terelni a figyelmet, míg a lányok háta mögé lopakodtam és megbőgtem őket, ijedten fordultak meg és mosolyogva köszöntöttek. Leültem majd figyeltem, ahogy mindenki szorgoskodik körülöttem. Felpattantam, majd félúton oda vetettem Kimnek és Jessica-nak:
-Lányok ha még mindig kell ruha bálra, akkor, ha végzettetek gyertek fel találtam két gyönyörű ruhát nektek.
Még hallottam, ahogy összekuncogtak. Nagyon örültek neki, hiszen nem volt túl nagy a fizetésük, se a szüleiké, így nem volt pénzük ruhára elverni. Próbáltak spórolni a tovább tanulásra.
Délután megtanultam és a lányokkal fecsegtem. Este alig tudtam elaludni, nagyon vártam a másnapot és a vidámparkot, de főleg Jared mosolyát.
Ismét álmodtam. Az álmomban, a vidámparkban azon belül is a szellem vasúton. Csak mi voltunk az egészben. Minden bábu amikor elénk ugrott az kiáltotta:
- ÁLMODJ!
Ja és volt még valami. Jared mellett ültem és egy pillanatra megfogta a kezetem, megsimogatta a kezemet és azt mondta:
- Ne félj az álmaid megvalósításától!
Mintha csak a nagyi mondta volna és persze ekkor felébredtem.