Bárcsak Megvalósulna

Az álmomban egy nagy, táncterem tükrei előtt álltam, egy gyönyörű hófehér ruha volt rajtam, a magas sarkúm, pedig a kezemben fogtam. Egyszer csak megszólalt az egyik kedvenc számom.(Mika- Happy Ending ) A terem másik felében egy fiút pillantottam, meg. A hold csak a testét világította meg. Fehér inget viselt, ami be volt tűrve a nadrágjába, a cipőjét Ő is a kezében tartotta. A bőre barna volt, mint az indiánoké. Ekkor kilépett abba a holdsugárba, aminél eddig csak azt láttam mit visel. Megláttam az arcát, azt az ismerős arcot, amit fekete, hosszú haj keretez, a kiálló járomcsontot, a szűk, apró, éjfekete szemeket, a keskeny ajkakat, amelyek olyan ismerősen megrándultak. Kicsit megijedtem. Látni akartam a gyönyörű vakító mosolyt, nem akartam, hogy eltakarja. És sikerült. Az ajkai szépen lassan felgörbültek. Én is visszamosolyogtam. A dal ismét az elejéről kezdődött és én pedig belekezdtem a táncba. Szépen kecsesen felé lépdeltem. Ő meghajolt, letette a cipőt és kinyújtotta felém a kezét. Én is meghajoltam, letettem a cipőm és a kezem a kezébe helyeztem. Ő óvatosan magához húzott. Komoly arccal, de kutakodó szemekkel tekintett rám. Én rámosolyogtam és Ő vissza. A szám végre olyan ritmusú lett, hogy lehetett rá táncolni Jared nem is tétovázott. Keringőztünk. Egyik szám jött a másik után. Mikor meguntuk a keringőt lassúztunk. Mivel én alacsony vagyok, ezért Jared melléhez bújtam Ő pedig a fülemhez szorította az arcát. Dúdolt. Ekkor elhallgatott a szám. Csak Jared dúdolására táncoltunk, de egyikkőnket sem zavart. Táncoltunk, addig míg fel nem kelt a nap. Akkor elengedett. Az arcomat két kezébe fogta, megsimogatta. A homlokomra adott egy puszit, majd a terem még sötétbe burkolódzott részébe sétált. Utána futottam, de ekkor a nap elvakított és felébredtem. Az ágyamon feküdtem, a nap bevilágított az ablakon pont rám sütött. Silver, pedig ott durmolt mellettem, Őt nem zavarta a nap, mondjuk szerintem arra is nehezen ébredne ha metált hallgatnék mellette. Muszáj volt felébresztenem és elmesélni az álmomat. Hát nem sokáig gondolkoztam, hogy mit tegyek. Megráztam. A szemei kipattantak és ijedten ült fel.
-Mi van ég a ház?- kérdezte rémülten
-Nyugi nem, de muszáj elmesélnem az álmomat, még minden friss és emlékszem rá.
Mindent elmeséltem. Silver a kispárnát ölelgette és behunyt szemmel itta a szavaimat. Elképzelt mindent és közben mosolygott, azt hiszem tetszett neki amit látott. Miután végighallgatta egyből fecsegni kezdett, hogy milyen cukin mutatunk Jared-del és, hogy majd Ő tesz arról, hogy mi járjunk.
Eszembe jutott, hogy tegnap úgy, köszönt el Colin-tól, hogy holnap találkozunk. Ma volt a holnap.
-Neked ne kellene Colin-nal találkoznod?
-Uh, ezt teljesen elfelejtettem. Megbeszéltük, hogy kilenckor találkozunk és együtt reggelizünk. Mennyi az idő?
-Fél kilenc.
-Á ez nem lehet igaz nem fogok elkészülni és hogy érek haza ennyi idő alatt.
-Nyugi. Most szépen elmész fürdeni. Én addig előveszek valami jó kis rucit. És Wilson pedig majd haza visz. Ok?
-Jó. De a ruha olyan legyen amilyen én vagyok.
-Nyugi teljesen bohém lesz. Menny már!
Gyorsan összeszedtem a ruhákat, lerohantam Wilson-hoz és megkértem vigye el Silver-t. Miután mindent elintéztem Silver tökéletes reggelijéhez. Én is leültem Teodor mellé, hogy beszélgessünk és megreggelizzek.
Fontolgattam, mikor nyögjem ki, hogy segítenie kellene. Végül úgy döntöttem, még várok egy hetet.
A reggeli beszélgetésünk egész jó sikerült. Megbeszéltük, hogy délután elmegyünk motorozni. Bár én először kicsit tartottam, mi lesz, ha Zoe megtudja, de rájöttem nem éppen érdekel.